A Diósgyőr elleni bajnoki ismét egy olyan mérkőzés volt, amelynek végén felállva tapsoltak a szurkolók a Sóstói stadionban. A vagy négyezer néző lelkesen ünnepelte eg
Az első félidő kevésbé volt szórakoztató, de ekkor is mi voltunk fölényben, a vendégek szinte a kapunk elé sem jutottak el. Nekünk voltak lehetőségeink, de a gólszerezés ekkor még nem sikerült, nem tudtuk feltörni a szívósan, keményen bekkelő diósgyőri védelmet. A második játékrészben azonban már igen: Sitku Illés 57. percben szerzett gólját követően úgy tűnt, már nem is kérdés, melyik csapat nyeri meg a meccset. Ezután azonban váratlanul feltámadtak a vendégek, előbb Szélpál kapufája ijesztett ránk, majd a 69. minutumban Pintér egy távoli lövésből egyenlített. Ezután nyílttá vált a meccs, mindkét csapat előnyt szerezhetett volna, és ez szerencsére nekünk sikerült: a 81. percben egy parádés kontra végén az egész meccsen remekül futballozó Dvéri Zsolt bombázott a hálóba. És ezzel még nem is volt vége: a 90. percben Nagy Dani emelt a kapuba, eldöntve minden kérdést: a meccset az arra érdemesebb csapat nyerte. - Gratulálok a Fehérvárnak, amely a mérkőzés összképe alapján megérdemelten nyert – mondta a meccs után Vágó Attila, a Diósgyőr szakvezetője. – Sajnos, mi olyan gólokat kaptunk, amelyek közül az első a vicc kategóriájába tartozik, a másodiknál pedig egy bedobásunkból indult a hazaiak támadása. - Az első félidőben fölényben játszottunk, de nem boldogultunk a többnyire csak a védekezéssel törődő Diósgyőrrel, mert nem volt elég elmozgás, üres területre való beindulás – vette át a szót Disztl László. – Szünet után, vezető gólunkat követően azt hittem, simán megnyerjük a mérkőzést, de a cserékkel nemcsak támadóbb lett, hanem nagyon fel is javult ellenfelünk játéka. Az utolsó húsz percre mi is frissítettünk két cserével és ez meg is hozta eredményét, nagyon szép gólokat lőttünk.