Ha a bajnoki rajt előtti terveket, várakozásokat nézzük, papírforma-győzelmet aratott csapatunk a REAC vendégeként. Ha viszont a nyár eddigi meccseire pillantunk vissza, fellélegezve állapíthatjuk meg: talán sikerül kilábalni a hullámvölgyből...
A Budai II László stadionban játszott találkozón – a tervezett kezdőcsapatból Sifter nem léphetett pályára, Pavlicic került a helyére, és Dvéri Zsolt is kezdett, míg Nagy Dani kimaradt – a REAC igazolta, hogy érdemes úgy tekinteni a sárgákra, mint „tíz fő plusz Lisztes”. A hajdani nemzetközi klasszis középpályás technikai tudása, ahogy Drazsé képzettsége is unikum a magyar mezőnyben. Bő félóra játék után ezt góllal igazolta: a tizenhatos előterében szép csellel csapta be Kollert, majd a kapu bal oldalába csavarta a labdát. Megijedtünk… Az ijedtség azonban nem tartott túl soká, hamar látszott, van tartás a csapatban. Az első félidő hajrájához érve Dvéri pazar labdával indította Simeket, aki alkalmasint begyalogolt volna a kapuig, ha Kapcsos nem döngöli a földbe. A gól elmaradt, de Kapcsos Vince piros lapot kapott, a Vidi emberelőnyben játszhatta a második félidőt.
A fórnak hamar meglett az eredménye: öt percnyi játék után Sitku passzából Pavlicic emelt szép gólt Szántai hálójába. Játékosaink érezték, hogy a döntetlen itt most nem elég. Fokozták a nyomást, s hamarosan újabb gólt lőttünk: a 70. percben Dvéri úgy „passzolt”, hogy nem ért a labdához – Sitku pedig 18 méterről szép, okos, fontos, győztes gólt rúgott, 2-1 ide. Sebők Zsolt „last minute” bravúrjának köszönhetően ez maradt az eredmény a végére is. A csapat megóvta az előnyt (a harc áldozatokkal is jár, Koller a 91. percben Lisztes lerántásáért második sárgáját kapta, majd természetesen jött a kötelező piros is) és győzelemmel nyitott – reményeink szerint – új fejezetet...