A legfájóbb Fradi - Videoton

Tieber László, a kor - és a klub - egyik legjobb futballistája, a róla megjelent portrékönyvben így emlékezett: „Az utolsó előtti fordulóban találkoztunk az Üllői úton a Fradival. Gyakorlatilag az a mérkőzés döntötte el a bajnoki cím sorsát. A zöld-fehérek egy ponttal vezették előttünk a tabellát. Egy győzelemmel tehát megelőztük volna őket. Nekik jó volt a döntetlen is, hiszen az utolsó fordulóban Zalaegerszegre mentek, mi meg Szegedre. Két sima mérkőzés: nekik is, nekünk is. Magyarán: el kellett érni, hogy a Ferencváros legalább döntetlenre kihúzza a saját otthonában. Nagy nehezen, de sikerült. Nem a játékosoknak, hanem Müncz György játékvezetőnek és Kutas István MLSZ-elnöknek. Ők ketten döntöttek a sorsunk felöl, vélhetően magasabb politikai utasításra. Szalmásy Tomi góljával 1:0-ra vezettünk. Ekkor Kovács Józsi - nagyjából 18 méterről - rúgott egy hatalmas gólt, amit Müncz, se szó, se beszéd, érvénytelennek nyilvánított. Aztán Májer Lajost állították ki, a labda elrúgásáért. Kábé öt méterre pöckölte el a bőrt mérgében, szegény Lajos. Nem sokkal később Ebedli is elrúgta a labdát, csakhogy az Üllői úti villamosok közé. Az ő kiállítása azonban - láss csodát - elmaradt. Aztán a vége előtt nagyjából negyed órával Pusztai Laci kiegyenlített. Döntetlent csináltak a Fradinak, az egész ország tudta! Magyarán: csalás!"Az edző, Kovács Feri bácsi emlékei hasonlóak, mint játékosáé: „Bevallom, ma is dühös leszek, ha eszembe jut, hogy hetvenhatban elvették tőlünk a bajnoki címet. Éppen úgy jártunk, mint ötvennégyben az Aranycsapat. Máig előttem van Müncz György játékvezető arca, olyan eleven a kép, ahogy az Üllői úton toporzékolnak a játékosaim a dühtől. Az történt, hogy Müncz sporttárs szépen elvezette a sorsdöntő meccset. Nem adott meg egy szabályos gólunkat, a Fradinak viszont megítélt egy szabálytalant, ráadásul kiállította Májer Lajost, és így maradt az egy:egyes döntetlen. A záró fordulóban a Ferencváros hetvenötezer forintért vette meg a zalaegerszegi meccset. Szőcs János barátom akkor a ZTE edzője volt, őt hívtam fel telefonon, aki csak annyit mondott a meccs előtt: sajnálom, Feri, a fiúk már megegyeztek a fradistákkal..."A meccs - és a mezőny - legjobb Videoton-játékosának Nagy II János bizonyult. A remekül irányító, az egész középpályát bejátszó „Macska" mondta a meccs után: „Egy életen át arra a pillanatra készültem, hogy bajnok legyek. Hajtottam, dolgoztam, lemondtam, lemondtam érte. És most vége, így van vége. Sírni szeretnék a keserűségtől..."