1956. január 3-a jelentős dátum Székesfehérvár futballja – és így klubunk – történetében.
Korábban főként a Vadásztölténygyári Vasas és a Motorjavító vívott egymással ádáz csatát – feláldozva a presztizscsatában az összefogás esélyét. 1956. január 3-án öt üzem – a Vadásztölténygyár a Motorjavító, az ÉDÁSZ, a Mekovál és a Könnyűipari Szerszámgépgyár - képviselője megállapodott az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvben, leszögezve azt is, hogy a közös jövő a Vasasra épül. Döntés született arról is, hogy az egyesületet a jövőben egy választmány irányítja, amelynek öt tagja az öt üzem képviselője. Az „új” Vadásztölténygyári Vasas az 1956-os bajnokságban a megyei I. osztályban indult, de a klubnak rajtolt (tartalék)csapata a II. osztályban, és indítottak ifjúsági csapatot is. (Egy nappal később, az ÉDÁSZ kultúrtermében a vezetőséget is megválasztották: az elnök Csermely Sándor, a szakosztályvezető Virág József, helyettese Liszics János lett.)
Érdemes felidézni néhány nevet a játékosok közül is, hiszen Szőke Miklós, Galántai Imre, Bognár Ferenc, vagy Ispaics Tibor később – különböző funkciókban – a klub legendájává váltak.
A székesfehérvári futball új erőssége nagy fölénnyel (a Sóstói Honvédot 5:0-ra, a Lepsényt és a Kincsesbányát 6:0-ra, a Pusztaszabolcsot 7:0-ra, a Kincsesi Szikrát és a Lepsényt 8:0-ra, az Adonyt 9:0-ra, a Székesfehérvári Dózsát 10:0-ra, a Pusztavámi Bányászt 15:0-ra legyőzve, 140:24-es gólkülönbséggel) nyerte meg a megyei bajnokságot, majd – a következő évben – a bajnokságok átszervezése miatt kiírt „megyebajnokok tornáját”. Az 1957-58-as bajnokságot a Vadásztölténygyári Vasas már az NB II-ben kezdte…