És egyébként, hogy élsz? - Villámkérdések Soufiane Chaklának

Sziasztok! Helga vagyok, és igyekszem nektek az eddigiektől kicsit eltérően bemutatni azokat a játékosokat, akiket hétről hétre a Vidi mezében láthattok küzdeni a pályán. Legutóbb Stopirával, előtte Mirko Ivanovszkival beszélgettem, aktuális "áldozatom" pedig Soufiane Chakla, vágjunk is bele! 

- Hogyan ünnepelted a bajnoki címet?
Az ünneplés Calatayud otthonában kezdődött, ahol szűk családi körben koccintottunk, de ez persze csak a buli első állomása volt. Örültünk, ünnepeltünk, kieresztettük a gőzt.

- Hogyan tartod a kapcsolatot az otthoniakkal?
Szerencsére ez nem okoz gondot. Skype, viber és számos más lehetőség áll a rendelkezésemre, hogy akár nap, mint nap beszélhessek a szeretteimmel.

- Mit csinálsz a legszívesebben a szabadidődben?
Kirándulok, TV-t nézek, a barátaimmal találkozom, és megpróbálom a lehető legtöbb időt fordítani arra, hogy a barátnőmmel tartsam a kapcsolatot, aki sajnos nem él itt velem.

- Mit csinálsz szívesebben: főzöl, takarítasz, vagy bevásárolsz?
Az első helyen a bevásárlás van, főzni már ritkábban szoktam, takarítani pedig csak akkor, ha már nagyon muszáj.

- Mi az, ami a legjobban tetszik neked itt Magyarországon?
Nagyon élvezem, hogy így tavasszal bármerre nézek zöldet látok, rengeteg a szép és rendezett park. Tetszik a magyar kultúra és az emberek mentalitása. Itt mindenki nagyon közvetlen és barátságos, nyugalmat árasztanak magukból.

- Mit csinálsz, amikor honvágyad van?
Természetesen nagyon hiányzik a családom és a barátnőm, de mivel rendszeresen tartom velük a kapcsolatot, így kimondottan honvágyam ritkán van. Ezen kívül azt, hogy itt lehetek én nagyon nagy lehetőségnek élem meg és, hogy emiatt távol vagyok a szeretteimtől, nem tekintem áldozatnak. Igyekszem teljes mértékben a céljaimra koncentrálni és megragadni minden alkalmat a bizonyításra.

- Van valami meccs előtti bevett szokásod, ami nélkül nem lépsz pályára?
Édesanyám minden meccs előtt felhív, utána pedig imádkozni szoktam. Közvetlenül a meccs előtt pedig mindig ugyanazt a spanyol zenét hallgatom. A Sóstói Stadionba rendszeresen kijárók tudják melyik az, biztosan hallották már a lelátón.

- Van valami olyan tulajdonságod, amin úgy érzed, hogy változtatnod kellene?
Igen, azt hiszem túlságosan nyitott vagyok. Ezt úgy értem, hogy könnyen megnyílok akár idegeneknek is. Ezt hatványozza a magyarok közvetlensége és barátságossága és a végeredmény az, hogy néha többet mondok el magamról és közelebb engedem magamhoz az embereket, mint kellene. Ezen szeretnék változtatni, mert ha nem vigyázok, ezt könnyen kihasználhatják.

- Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
A történelmet szerettem a legjobban.

- Van olyan hely a világon, ahova eddig nem sikerült, de egyszer mindenképpen el szeretnél jutni?
Két ilyen hely is van. Még nem tudom mikor és hogyan sikerül, de addig nem nyugszom, ameddig nem jutok el Brazíliába és az USA-ba.

- Véleményed szerint ki a legviccesebb a csapatban?
A hangulatfelelősök általában Calatayud, Oliveira és Juhász Roli.

- Ha nem focista lennél, akkor mivel foglalkoznál?
Nem tudok válaszolni erre a kérdésre. El sem tudom képzelni, hogy bármi mást csináljak. Ezt imádom, ez az életem.

- A barátnőd szerint romantikus vagy?
Romantikus vagyok, de hogy ezt ő is így gondolja-e, azt nem tudom. Ritkán mutatom ki. Virágot mindig viszek neki az ünnepnapokon és néha más alkalmakkor is. Más alkalmak alatt a vitáinkat követő időszakot értem.

- Mi a kedvenced a magyar specialitások közül?
Nagyon szeretem a pörköltet és a gyümölcslevest.

- Hol laknál szívesebben, kis faluban vagy nagyvárosban?
Megmondom őszintén, hogy ameddig van kanapé, ágy és TV, addig nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyok.

- Mi az a tárgy, ami nélkül nem tudnál létezni?
A családom fényképe az a tárgy, ami a legfontosabb nekem és mindig nálam van.

- Mi a legnehezebb dolog egy focista életében?
Én egyáltalán nem érzem nehéznek. Azért csinálom, mert imádom, és minden pillanatát élvezem.

- Van valami emlékezetes gyerekkori élményed?
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, mindig labdával látom magam. Mikor kicsi voltam, folyton az utcán lógtam a barátaimmal, egész nap fociztunk és semmi más nem érdekelt minket. Ezekre a pillanatokra emlékszem vissza a legszívesebben.

- Milyen a hangulat az öltözőben?
Edzések előtt és után mindig nagyon jó a hangulat, már említettem a fiúkat, akik gondoskodnak róla, hogy ne maradjon el az ugratás, viccelődés és persze, ahogy illik, közben jó hangosan szól a zene. Meccsek előtt viszont nem piszkáljuk egymást, akkor mindenki koncentrál és végzi a saját kis rituáléit.

- Tervezel nyaralást idén?
Igen, először mindenképpen haza szeretnék menni, aztán ha minden jól megy, egy nagyon kedves barátomat látogatom majd meg Tenerifén.

- Van példaképed?
Igen az édesapám. Tisztelem őt azért, ahogy felnevelt, ahogy mindig erőt adott, támogatott és persze támogat a mai napig is. Ha fociról van szó, akkor Juan Calatayudot tekintem a példaképemnek. Ő sokkal tapasztaltabb, mint én, így nagyon sok jó tanácsot ad nekem és mindig segít, ahol tud.