Henning Berg: „A futball a legnagyobb szenvedélyem”

Ahogyan korábbi hírünkben olvashatták, a felkészülés kezdetétől Henning Berg veszi át a vezetőedzői feladatokat. A százszoros norvég válogatottat elsősorban természetesen a terveiről kérdeztük, de rögtön a beszélgetés elején szóba került egy 1997-es találkozó is…

– Nem bánja, ha rögzítem az interjút?
– Én nem, és ön? – kérdezett vissza nevetve a telefonja után nyúlva új vezetőedzőnk, aki érezhetően jókedvűen érkezett hazánkba.

–  Nem először jár itt, 1997 nyarán például a norvég válogatottal Budapesten lépett pályára, sőt, Kovács Zoltánnal is találkozott.
– Igen, már utánanéztem annak a meccsnek, Zoltán gólt is szerzett. Befutott a a védelmünk közé, hátvédtársam Ronny Johnsen elcsúszott, így be tudta fejezni a támadást. Végül 1-1 maradt az a találkozó.

– Biztos vagyok benne, hogy nem csak ezt az egy magyar mérkőzést látta mostanában felvételről. Mik voltak az első benyomásai a Videoton FC tavaszi játékáról?
– Jó csapatnak tartom a Vidit, főleg az utolsó négy mérkőzésen szerepelt jól a gárda, megmutatták a játékosok, hogy nagy nyomás mellett is képesek eredményesen játszani. Jó mentalitású labdarúgókat láttam, akik remek formában fejezték be a szezont. Persze vannak dolgok, amikben fejlődnünk kell, ezért dolgozok majd én is. Bajnokságot szeretnénk nyerni és emellett az a célom, hogy olyan csapatot állítsunk össze, amely dominálni tudja a játékot a legtöbb ellenfél ellen. Az erős, masszív védelmet persze nem szeretnénk feladni a jövőben sem, de mindenképpen egy sokat támadó, sok gólt szerző Vidit szeretnék látni a pályán.

– Bár csak szombaton lett vége az előző szezonnak, május 30-án már kezdődik a felkészülés, június 30-án pedig Európa Liga selejtező vár a csapatra. Mivel telnek a következő hetei?
– A felkészülés kezdetéig még jobban szeretném megismerni, kielemezni a csapatot és nagyon várom már, hogy ne csak felvételekről lássam a játékosokat, hanem személyesen tudjak velük beszélni. Nem tervezem, hogy teljesen átalakítom a szezon végi játékot, hiszen sok dolog jól működött, de persze megvannak a saját elképzeléseim arról, hogy miben lehet még előrelépni.

–  Varsóban jellemzően 4-2-3-1-es felállásban játszatta a Legia-t, néha viszont két támadó szélsővel megtámogatott 4-4-2-es felállást választott. Marad a jól bevált formációknál?
– Erről még talán kicsit korai beszélni. Majd az edzéseken látnom kell, hogy a játékosok képességeit hogyan lehetne a legjobban kihasználni. A modern futballban szerintem olyan csapatot kell felépíteni, amely nagyon rugalmas – értem ezalatt, hogy gyorsan reagál szituációkra és gyorsan képes változtatni is, ha erre van szükség. Ez nagy elvárás a játékosok felé is, de ezért is leszek itt, hogy fejlesszem őket, hogy kihozzam belőlük a legjobbat. Tényleg várom már, hogy elkezdhessük a közös munkát.

– A következő két szezonra érvényes a szerződése. Mik a tervei erre az időszakra?
– Bajnoki arany, kupagyőzelem és jó európai szereplés.

– Azt hiszem, ezzel mindenki kiegyezne.
– Szerintem lehetséges elérni ezeket a célokat. Persze nem mondom, hogy nem kihívás, például egyszerre jól teljesíteni az Európa Liga csoportkörében és a bajnokságban, de ezek a klub céljai. Ezért dolgozik majd az összes játékos, a szakmai stáb tagjai és persze én is. Magasan van a léc, de ez így van rendjén. Az előző szezonban nem igazán sikerült jól a csapatnak az európai szereplés, de azokból a tapasztalatokból is lehet tanulni, a bajnokságot pedig 2015-ben is megnyerte a csapat, szóval miért ne sikerülne ez majd 2017-ben is?

– Sok remek edzővel dolgozhatott együtt még játékospályafutása alatt. Ki volt önre a legnagyobb hatással?
– Mindenkitől lehetett tanulni valamit. Természetesen Sir Alex Fergusont meg kell említenem, ő igazi vezető, mindenkiből kihozza a legjobbat. Kenny Dalglish-nak fantasztikus agya van a labdarúgáshoz, nem véletlenül lettünk bajnokok a Blackburnnel a vezetése mellett. Rajtuk kívül még Egil „Drillo” Olsent mondanám, ő kétszer is kivezette a norvég válogatottat a világbajnokságra. Sok dolog formált a karrierem során, de nem szeretnék utánozni senkit, igyekszem a saját ötleteimet megvalósítani.

– Norvégiában mennyire vannak képben a magyar labdarúgással kapcsolatban? A két válogatott emlékezetes tavalyi meccsei után jobban ismerik a focinkat?
– Nekünk sajnos nem volt annyira emlékezetes (nevet).

– Persze, ez nézőpont kérdése.
– Valamennyivel többet tudnak most a magyar fociról a norvég emberek, de alapvetően azért még mindig Puskás Ferencre és a fantasztikus csapattársaira gondolnak az ötvenes évekből, ha szóba kerül. Én úgy láttam kívülről, hogy a magyar labdarúgás fejlődik, remélem hamarosan több csapat képes lesz arra, hogy az Európa Ligában, vagy akár a Bajnokok Ligájában szerepeljen.

– Ön nem csak ott szerepelt, meg is nyerte azt 1999-ben, amikor meghatározó tagja volt a triplázó Manchester Unitednek. Ez volt pályafutása csúcspontja?
– Nagyon szerencsés játékos voltam. Rengeteg jó labdarúgóval játszhattam együtt, kiváló csapatokban. Játszottam Eb-n és világbajnokságon is a norvég válogatottal, ez mind szép emlék, de természetesen a triplázás különleges volt – ráadásul nekem is abban a fél évben ment a legjobban a játék. Három évet töltöttem el Manchesterben, nem voltam mindig kezdőjátékos, de abban a szezonban a sérülésem előtt sok mérkőzést játszhattam, talán mondhatom, hogy akkor voltam a legjobb formában pályafutásom alatt. Megemlíteném még az 1995-ös, Blackburnnel szerzett bajnoki címemet is. Kis csapat voltunk, na, mondjuk annyira nem, mint mondjuk most a Leicester City, mert olyan topjátékosokat tudott vásárolni a klub, mint Tim Flowers és Alan Shearer. Nem mi voltunk az esélyesek, mindenki először lett bajnok, a csapatszellem, a kapcsolat a játékosok és az edzők között fantasztikus volt. A Unitednél kicsit más volt bajnokságot nyerni, ott ha második vagy, az már csalódás.

– Egy 90-es években kiadott magyar könyv így jellemzi Henning Berget: „Kiváló ütemérzékű, jól fejelő középső védő, szükség esetén felfutó szélsőhátvédként is helytáll”. Igaza volt a szerzőknek?
– Mikor adták ki?

– A franciaországi világbajnokság előtt.
– Akkor sajnos nem teljesen. Még a norvég U21-es válogatottban játszottam jobbhátvédet. Később Blackburnben is a hátvédsor szélén voltam, de jellemzően a védekezéssel foglalkoztam, majd középhátvéd lettem. Sosem én voltam a legnagyobb, a leggyorsabb, vagy a legügyesebb, de azt gondolom, jól értettem a játékot és a mentalitásom is sokat segített. Nagyon sok öröm ért a pályafutásom alatt, de mindenért keményen megharcoltam. De ilyen a foci és ilyen az élet is, semmit nem adnak ingyen.

– És milyen Henning Berg élete, amikor nincs benne a foci?
– Olyan nincs (nevet). Kikapcsolódásképpen is szívesen nézek meccseket, nincs igazán időm hobbikra. Szeretek sok időt tölteni a családommal, vagy összefutni a barátaimmal, persze ez utóbbi nem megy olyan könnyen, ha ők Angliában, vagy Norvégiában élnek, én pedig máshol dolgozom. Imádom a futballt, ez a legnagyobb szenvedélyem. Az egész életemben ezzel foglalkoztam, nem is szeretném ezt feladni.