Átalakulóban a magyar válogatott

Sokan nagy várakozással tekintenek az átalakulóban lévő magyar válogatott szereplése elé. A válogatottakkal kapcsolatban, általában véve, nagyon nehéz reálisan értékelni. Annál is inkább, mert a nemzeti tizenegy, a magyar futball reprezentatív csapata mindig az aktuális szövetség filozófiájának és gondoskodásának a függvénye. Az a gyakorlat, amely a magyar futballtól függetlenítette a válogatottat és elsősorban a külföldön játszókra épített - miközben a szövetség magánügyének tekintette a nemzeti csapat kérdését és csakis eredménytelenség esetén kért számon – nem jó. A szövetségben folyó háttérmunka alapvetően meghatározza a mindenkori válogatottak helyzetét, szereplését, jövőjét. A mindenkori szövetségi kapitány mozgástere egy nagyon keskeny mezsgyére korlátozódik. Húsz-huszonöt játékost kiemelni, s azt gondolni, hogy ők majd jutnak valamire, képtelenség. Ha sikerül jól kijelölni a mozgásteret, akkor van eredmény, ha nem, akkor esélyünk sincs. Egervári Sándor ehhez képest másik útvonalon szeretne járni, amihez keresi az új embereket. Igaza van! Azzal az első lépéssel valószínűleg mindenki
egyetért, hogy a fiatalokat - mint például Elek, vagy Koman -, akik a jövő bázisát alkothatják, igyekszik beépíteni. Ha ezek a játékosok egy teljesen más szellemiséget képviselnek és össze tudnak fonódni a régiebbiek közül azokkal, akik futballra koncentráltak, s a magyar foci elkötelezettjei címeres mezbe bújva is, akkor lehet valami. Hangsúlyozom azonban, az út keskeny, nem szabad róla letérni! Az utóbbi idők történéseit figyelve az is nagyon fontos, hogy a szövetségi kapitány ne hunyászkodjon, és ne hátráljon meg, sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem máshogy. Ha ezt Egervári Sándor és csapata meg tudja csinálni, akkor nyernek, ha nem, akkor elődeikhez hasonlóan, kudarcra vannak ítélve.

A mindenkori szövetségi kapitány mozgástere egy nagyon keskeny mezsgyére korlátozódik.

Ha már az aktuális válogatottnál tartunk, Huszti-ügyről az a véleményem, hogy ez nem egy emberre vonatkozik. Egy jelenségről van szó: ellentéteket próbálnak szítani, embereket próbálnak meg összeugrasztani azért, hogy másoknak helyet csináljanak. Úgy látszik, ez egy bevett módszer Magyarországon, de jelzem, sehová nem vezet. Két ember egymás közötti beszélgetésével, esetleg egymásra tett megjegyzéseivel napokig oldalakat töltenek meg az írott sajtóban, és beszélnek róla a televízióban, rádióban, ám mindezzel az ügy megoldásához nem visznek közelebb, hiszen ezt a szövetségnek és a kapitánynak együtt kell megoldania a klubokkal és az érintett játékosokkal.