Szezonvég, halasztás, újrakezdés

A betörő korai tél, ismét tönkretette a bajnokság őszi szezonjának lezárását. Vannak, akiknek ez jól jött, másoknak nem kedvezett. Csapatunkat az utóbbiak közé sorolnám. Jól együtt van a Vidi, már rendelkezésre áll Vujovics és Hidvégi is, nincs sérült, beteg játékos. Motivált, harcra – helyesebben - játékra képes mindenki.
Azonban itt meg kell állni egy pillanatra. Játékunk a technikára, gyors, rövidpasszos kombinációkra, a játékos futballra épít. Ehhez ideális talajviszonyok kellenek, a birkózásra, sárdagasztásra épülő küzdelem nem kedvez együttesünknek. Úgyhogy, jobb belenyugodni a külső körülmények diktálta megoldásba. A második, tavaszról előrehozott mérkőzést és a még tervezett Magyar Kupa találkozót 2011. február 16-ra, majd egy ligakupa mérkőzés után a tavaszi szezon kezdetét, a most elmaradt mérkőzéssel indulva, február 26-ra tűzték ki. Az utóbbi napok időjárás viszonyait és az egy-két hetes előrejelzést ismerve, mindez, - mármint a halasztás - helyes döntésnek tűnik.

És most nézzük az érem másik oldalát is. Hosszú évek rögzített tapasztalata alapján, február közepén nem lehet bajnoki mérkőzéseket játszani Magyarországon. Általában március első hete után adnak lehetőséget a körülmények a normális folytatásra. Addig a játék és a küszködés az elemekkel vegyes kettőse dominál. Számunkra ez nem tetszik ideálisnak. Viszont a futball kultúrához az is hozzátartozik, hogy a játékosok alkalmazkodjanak a körülményekhez és minden helyzetben maximumot nyújtsanak. Ezt kell követelményként eléjük állítani és nem megengedni a sopánkodást, a panaszkodást és a körülményekre hivatkozást.
Játszani kell, nyerni kell és kész!

Újra fellángolt a vita: tavasz-ősz rendszer, vagy maradjon a hagyományos bajnoki rend?

Akkor még beszélnünk kell az „érem harmadik oldaláról” is. Mindezek kapcsán is újra fellángolt a vita:

	Játszani kell, nyerni kell és kész!

tavasz-ősz rendszer, vagy maradjon a hagyományos bajnoki rend?
Vannak érvek erre is, arra is, amelyeket oldalakon keresztül lehetne sorolni, de felesleges. Most, hogy az oroszok is az Európában domináló ősz-tavasz rendre állnak át, ez a kérdés számomra véglegesen eldőlt. Kontinensünk minden fejlettnek mondható futball-országában ősszel, vagyis késő nyáron kezdődik a szezon. A nemzetközi futball is erre épít. Csak a skandináv országok ragaszkodnak a tavaszi kezdéshez. Miért? A válasz előtt hivatkoznom kell finnországi edzősködésemre. Szereztem elég tapasztalatot ahhoz, hogy megértsem a rendszerüket. Ott május 1-én indulnak a bajnoki küzdelmek és szünet nélkül, szeptember 30-ig tartanak.
Na de, az időjárás ezt így is diktálja. Rendkívül érdekes, hogy pillanatok alatt változik arra felé minden: április vége felé még többnyire hó van, majd május elejére hirtelen kellemes tavaszi, kora nyári idő köszönt be. A többnyire szép, nyugodt idő kitart négy hónapig, hogy októberben átvegye a hatalmat a korai sötétség és a télies, majd a zord időjárás a következő év májusáig.
Igen, ez indok a tavasz-őszi rendszerre.

Amúgy pedig az elemekkel való küzdelem csak addig lehet téma, amíg stadionjaink, pályáink komfortossá tétele meg nem oldódik. Ma még nem várják a szurkolókat fűtött játékterek, kulturált lelátók és tágas parkolók, de nagyon remélem, hogy előbb-utóbb a hazai nézőknek is jut majd meleg, kényelmes öltözékre, na meg egy jóízű kolbászra és egy jó korsó sörre, vagy maradjunk stílszerűek, egy pohár forralt borra. Ez ugyanis mind hozzá tartozik egy kulturált futball eseményhez Európában úgy december, február táján.