Sóstó, ami előbb játéktérből pálya, majd stadion lett

	Így nézett ki a "főtribün", közel fél évszázada

Ha az ezen a héten mesélő képünkben nem volna képaláírás, akár kvízkérdés is lehetne: ki ismeri fel, hol készült a fotó?

Így azonban egyszerűbb a helyzet, hiszen jól olvasható, 1964-ben így nézett ki a Sóstói pálya tribünje. Érdemes a fotót kicsit tüzetesebben is megvizsgálni, nosztalgiára hajlamos lelkeknek valóságos kis ékszerdoboz a lelátó, amelyet csak azok láthattak, akik elmúltak már 45 évesek, ahhoz pedig, hogy valaki emlékezzen is rá, bizony a hatodik „X-et” kell taposni.

A tribünt a hatvanas évek közepén, a stadion építésekor bontották le, de ahogy azt Németh János meséli, az építők nem bontottak el mindent. Megmaradt az öltözőrész, a képen alul látható téglából épült rész – ez egészen a legutóbbi nagy stadion-rekonstrukcióig élt – vagy állt. Felhívjuk a figyelmet a jobb oldali, szélfogó üvegtéglákra is, szép az egész, no.

A Sóstói pálya története szinte egyidős a székesfehérvári futball több mint százéves históriájával. A laza talajú területre a „footballal” ismerkedő ifjak már a XX. század első éveiben, sőt talán a XIX. század legvégén kapukat állítottak. 1925-ben kezdődött a sportpálya végleges kiépítése, a később többször visszatérő terv szerint a kapuk mögötti területen teniszpályákat akartak létesíteni, sőt a múltszázad első felében roppant népszerű kerékpár- és motorsport is otthonra lelt volna. Máig élő „urban legend” – aminek a valóságtartalmát felettébb nehéz volna ellenőrizni –, hogy az „őskori” pálya kapui éppen ott álltak, ahol a mai kapuk is.

A Vidi 1948-ban költözött először a Sóstóra. Az akkor éppen Fejér Megyei Dolgozók SE (FDSE) néven szereplő klubunk korábban a gyár Berényi úti pályáján futballozott, az egyesült városi munkásklub megalapítása hozta a csapatot a mai pályára. Igaz, nem sokáig, mert két év múlva – ismét a gyár nevét viselve -, irány vissza a Berényi útra. 1959-től 62-ig azután ismét itt futballozott a Vasas, amely 1959-től használhatja sajátjaként a létesítményt.

Mesélő képünk az 1963-ban kezdődött, stadionépítés elején, a tribün bontása előtt készült. Négy év alatt épült fel a stadion, – addig természetesen ismét a Berényi úton játszott az Ősvidi – az avatásra 1967. szeptember 20-án, a már majdnem NB I-es VT Vasas és a keletnémet Rot-Weiss Erfurt mérkőzésével került sor.

	1967-ben, az avatás előtt

A hajdani újságcikkben azt olvassuk, „nem csak a VTRGY, hanem a város többi üzemeinek, hivatalainak dolgozói szállták meg délutánonként a sóstói pályát. A több mint félmillió forint értékű, társadalmi munka dicséri azokat, akik a napi munka után fáradoztak a stadion létrehozásán.” A mondatokból nem nehéz kiolvasni, a még a hatvanas évek közepén is „kötelező”, hivatalos propagandát, de az aligha vitatható, a város közössége magáénak érzi, szereti a stadiont. Még akkor is, ha a hajdani cikk számaival is akad némi probléma: az összes társadalmi munka értékét félmillió forintra teszi, majd arról ír, a Városi Tanács másfél millió forintos beruházással hozta létre a parkolót…

De, talán nem is ez a lényeg, hanem, hogy a hajdani Sóstói pályán felépült a Sóstói Stadion. Az avatáskor még csak a főtribünök álltak, a kapuk mögötti rész (még csak állóhelyekkel) később 1975-ben épült. Ekkor kerültek műanyag ülések is a főtribün padsoraira.1978 újabb mérföldkő, elkészült a villanyvilágítás.

Bár a stadion a legutóbbi harmincöt évben többször megújult, 2004-re például vadonatúj főtribün „született”, tulajdonképpen azóta, a világítás avatása óta mondhatjuk, hogy a Vidinek modern, „igazi” stadionja van.